Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

PszicHogRáfia

PszicHogRáfia

A szerelem nyomában

2019. november 07. - 0rsolyka

A randizási szokások valódi pszichológiai slágertémák, de ha tudományos szemszögből nézzük a kapcsolatokat, hasznos tudásra tehetünk szert arról, hogy hogyan is viselkednek az emberek párkeresés közben és, hogy miként lehet növelni a románc esélyét. 

Mi, pszichológusok, azt javasoljuk, hogy érdemes ugyanazt a megközelitést használni, akár a hagyományos, akár az online társkereési folyamatban. A párkeresés sokszereplős játék, a megfelelő partner megtalálásának az esélye nem túl nagy. Az első randit érdemes rövidre fogni, legyen ez egy gyors felmérés. Mivel a sikeres randinak nincs bombabiztos receptje, fontos, hogy ne hozzunk elhamarkodott döntéseket. 

A testi vonzalom perceken belül nyilvánvalóvá válik, mégis a kutatások azt mutatják, hogy a párok 20% - a nem kedvelte meg egymást az első randin, csak a későbbi találkozások során melegedtek össze. 

Aki komoly kapcsolatot keres, annak elég egy egszerű pszichés stratégiát alkalmaznia: fokozatosan mutassa csak ki a tetszését és a reményeit a másik ember irányába, végig figyelve, hogy az hogyan reagál. Igy van idő felmérni, mennyire illenek össze. 

Az első randin is vannak egyértelmű jelei a vonzalomnak, csak tudni kell felismerni őket. Különböző elméletek léteznek arra, hogy mi vonzza az embert jobban az egyik emberhez, mint a másikhoz, ilyen lehet például a testbeszéd, vagy a beszéd.

A vonzalom jelei: kitágult pupillák, elpirulás, a testbeszéd visszatükrözése, csuklók kivillantása, a haj, vagy a nyaklánc babrálása, a másik felé hajolás, a partner felé mutató lábfejek, nők esetében a hangerő/hangmagasság váltogatása, férfiak esetében a nevetés, a partnet félbeszakitása, valamint ugyancsak a hangerő váltogatása.

Hajrá! :)

(kötetlen) Kötelékek

A kapcsolati pszichológia egyik uralkodó elmélete szerint - a gyermekkori kötődési tapasztalataink (különösen szüleink iránti kötődésünk) meghatározó szereppel birnak abban, hogy felnőttként hogyan viselkedünk a partnerünkkel.

Számos kötődési stilust fogalmaztak már meg a nagyok, felsorolásban lássuk mégis a legfontosabbakat:

GYERMEKKORI KÖTŐDÉS                                               FELNŐTTKORI KÖTŐDÉS

Biztonságos                                                                                         Biztonságos

Ha a gyermek úgy érzi szükségletei bizosan                         Felnőttként magabiztosnak érzi magát 

kielégülnek, biztonságos kötődés jön létre.                           a kapcsolataiban, képes megőrizni a 

A gondozó figyel a kicsi szükségleteire,                                függetlenségét és szeretettel fordul

gyorsan és rendszeresen reagál azokra.                              a partnere felé. Támaszt és vigaszt

A gyermek el meri kezdeni felderiteni a világot.                   nyújt és nem fél segitséget kérni.

 

Szorongó - Ambivalens                                                           Szorongó - aggodalmaskodó

A gyermek nem bizik benne, hogy a gondolzója                Retteg a visszautasitástól, ezért

megfelelően kielégiti a szükségleteit.                                   megszállott ragaszkodásával megfojtja

A gondozó viselkedése nem következetes -                       partnerét, képtelen elválni tőle,

egyszer reagál, egyszer nem. Emiatt a                                 egyedül lenni. 

 gyermek szorongó és bizonytalan lesz.     

                               

Elkerülő                                                                                                  Elutasitó - elkerülő

Ha a gondozó nem elérhető, nem reagál                            Érzelmileg távoli, függetlennek és

a gyermek szükségleteire, az érzelmileg                             önállónak tűnik, azonban ez csak 

eltávolodik és nem alakul ki a biztonságos                       illúzió, ami a szorop kapcsolat

kötődés.                                                                                    szükésének tagadásából táplálkozik.

                                                                                                  Ha a partner szakitással fenyegetőzik,

                                                                                                  úgy tűnhet, az ilyen embert nem                                                                                                                                                 zavarja.

 

Dezorientált                                                                                          Bizalmatlan          

A kiszámithatatlan gondozó megijjeszti                             Egyik szélsőségből a másikba esik,

a gyermeket, vagy az abuziv viselkedésével,                    érzelmileg kiszámithatatlan.  Végül 

vagy a passziv, elutasitásával.                                             egy bántalmazó kapcsolatban köthet

A distressztől szenvedő gyermek húzódó,                         ki. A szerető kapcsolat iránti vágy és 

tarózkodó és zavart lesz, akinek nincsenek                       a túlzott közelségből fakadó sérüléstől

stratégiái arra, miként igényülhetnének ki                           való félelem között őrlődik.

a szükségletei.

 

A tetszeni vágyás szinháza

Személyiségvonásaink igencsak meghatároznak minket. Egész életünket behálózzák; ezek függvényében alakulitjuk cselekedeteinket, mindennapjainkat; következményükképp alakul ki mások szemében egy kép rólunk. Nincs két ember az ismerőseink közül, aki ugyanúgy lát minket. Mindenki szemében másak vagyunk, mindenki más - más érzelmeket táplál irántunk, amikor ránk gondol. Ezért van az, hogy ha megkérdezzük A-t, hogy mit gondol Emmáról, akkor azt fogja mondani, hogy szuperjófejcsaj kiváló humorral és, ha megkérdezzük ugyanerről B-t, akkor azt mondhatja, hogy semleges a szemében, silány humorérzékkel, vagy egyenesen utálatos a mi Emmánk.

Vannak viszont olyan emberek, akik a negativ vélemény és a nem tetszés mellett nem tudnak olyan könnyen elsétálni, hisz a tetszésigény minden egészséges emberi kapcsolat előfeltétele. Problémát csak akkor jelent, ha túlzásba visszük; szakmaibban szólva, ha túlzott tetszésigényesek vagyunk. 

A túlzott tetszésigényes emberek általában szorongóak, sok esetben úgy érzik, hogy az élet bizonyos területén/területein félresiklottak, nem képesek helytállni, ennek következményeképp, mások nem tudják őket elfogadni. 

Sokan képesek felmérni és látni kirekesztettségük okát, meglátják személyes defektusukat, és annak ismérveit kiválóan meg is tudják fogalmazni. Mások alacsonyabbrendűségük eszméjét énképük szerves részévé alakitják, melyet beépitenek különböző életszituációkba és folyamatosan keresik a bizonyságtételeket. 

Eljárásukkal  megállithatatlanul kutatnak bizonyitékok és példák után, és amennyiben találnak valamit,  megerősitést nyernek  tévhitükben, miszerint vállalhatatlanok, elfogadhatatlanok és félresikerültek (bizony ez egy lejtő).

A túlzott elfogadhatatlanság balhite már gyermekkorban kialakulhat, abban az esetben, ha a szülő folyamatosan rendkivül magas elvárásokat tár a gyerek elé, de a gyerek nem képes megfelelni ezeknek, vagy, ha a gyereknek van valamilyen hiányossága, melyet a szülő nagyon rosszul és türelmetlenül kezel, ezzel folyamatosan érezteti a gyerekkel, hogy nem elég jó -> sok esetben ezek a folyamatos dorgálások és önbizalomtipró viselkedésformák egyenesen elvezetnek ahhoz, hogy túlságosan is arra koncentráljunk, hogy mások mit gondolnak rólunk, hogy másoknak tettsszünk, hogy megfeleljünk, hogy mindenben a maximumot nyújtsuk, mert másképp megint senkik leszünk.

A kritikákkal szembeni érzékenység ilyen esetben értelemszerűen maximumra ugrik, ahogy kicsit is azt érezzük, hogy valamiben nem 100% - ot nyújtottunk, csak 90 - et jön a teljes lelki összeomlás. Ezért aztán nem akarunk és nem tudunk nemet mondani mások kéréseire (nehogy azt gondolja, hogy képtelen vagyok megcsináni); a kérések elutasitása nemtetszést szülhet, az meg ugye egy túltetszés igényesnek nem elfogadható alternativa. Ez a félelem megerősiti a magasabb rangúakhoz való közeledést is (például tanár vagy főnök).

A túltetszenivágyók empátiás készsége nagyon fejlett, mivel torz képként él a fejükben, hogy mások is olyanok, mint ők, mások is túlérzékenyek és persze hogy nem lehet senkit sem bántani.

Ezzel szemben önbecsülésük rendkivül alacsony; az, hogy mit gondol magáról éppen, mások véleményétől függ. Amennyiben ma azt mondom Emmának, hogy milyen csinos és mennyire jól áll ez a ruha rajta, akkor azt elhiszi és boldogan járkál fel-alá, aznapi teljesitménye nő, viszont amennyiben úgy kezdem a reggelt, hogy Úr Isten hogy nézel ki? Mi ez a göncs rajtad? Olyan vagy, mint egy 50 éves mama ebben a zsákban....akkor bizony egész napjára rányomja a bélyegét és azzal a csöppnyi önbizalmának is integetheünk, kétkézzel. 

Felsorolnék szemléltető példaképp néhány önközlést, melyek a tetszésigényesek nézeteit tükrözik:

* Ha valaki kér tőlem valamit, azt meg kell tennem!

* Nem csinálok eleget! Többet kell tennem!

* Miért cselekedtem igy? (vajon megharagudott valaki?)

* Nem lehetek boldog, ha mások nem szeretnek!

Ezekkel az érzelmekel és gondolatokkal márpedig fel kell számolni, ha nem akarjuk saját életünket megkeseriteni. Meg kell tanulnunk objektiven és és problémamegoldó módon viszonyulni a kritikához és mások elvárásai helyett saját magunkat helyezni előtérbe és saját kivánságaink szerint cselekedni. 

Szorongásteli élet. Létezel, nem élsz!

Mindennapjaink során, annyi inger ér minket, hogy sokszor azt sem tudjuk mire figyeljünk, hogyan prioritizáljunk, hogyan éljük túl a mindennapokat stresszmentesen, hasznosan és boldogan. Hogy alakitsuk úgy az életünket, hogy annak aktiv szereplői legyünk és ne csak az elszenvedői.

Igen ám ... ez nehéz ügy, főleg, ha az ember folyamatosan szorong és fél.

Lássuk mit jelent az, ha valaki szorongó és félős?

A szorongás és a félelem lényegében nem más, mint egy felfogott fenyegetésre adott, teljesen természetes reakció; a kettő mégsem mondhatni hasonlónak, mivel a szorongást valamiféle homályos (tehát nem konkrét) vagy rosszul felfogott fenyegetés váltja ki, a félelem pedig olyan "jelenség", melynek igenis konkrét alapja van.

Pontosan tudom mitől félek, de nem tudom miért szorongok!

Mind a szorongás, mind a félelem kellemetlen lelki tüneteket produkál, melyek mellett nem lehet csak úgy elsiklani, hisz beássák  magukat az ember életébe.

Aki szorong és fél, gyámoltalannak érzi magát, önbizalomhiányos, ismétlődően rossz gondolatok kavarognak a fejében, valamint állandó pesszimizmus és balsejtelen jellemző rá, melyből nehéz a kifelé vezető út. Nézhetjük ezt úgy is, mint egy szerencsejátékot, melynek, ha a rabja vagy, nem tudsz olyan könnyen kiszállni, mint azt mások gondolnák. Hiszen a tét nagy, te pedig nem vagy még elég erős és motivált ahhoz, hogy elhatározd, hogy sutba dobsz mindent és homlokegyenest ellenkezőképpen fogsz élni, gondolkodni, mint eddig.  

Mivel a szorongás alattomos, több fajtája is támadhat, mégis a leggyakoribb az általános szorongászavar, melyben szenvedő, legalább 6 hónapja,  irreális vagy eltúlzott szorongásérzést mutat, 2 vagy több életszituáció miatt, melyek meg sem történtek, Például: mi lesz, ha eltöröm a lábam, amint munkába sietek, vagy, ha kirug a főnököm nem találok más munkát -> akkor éhenhalok és földi létem már csak emlék lesz. Pörögnek az események a szonogó fejében, egyik a másik után, nagytöbbségben alaptalan aggodalmak, de a legrosszabb feltételezések forognak a filmen, melyet egyszerűen nem tud kitörölni.

Eme lelki megterhelésnek bizony sok mellékhatása van: remegés, izomfeszültség, fejfájások, érzékenység, nyughatatlanság, fáradlkonyság, émelygés, hasmenés, hőhullámok, didergés, gyakori vizeletürités, szédülékenység túlzott ijedősség, izgatottságérzés kvázi gyomorideg, koncentrálási problémák, alvászavarok és még sorolhatnám! Elolvasni is sok a rengeteg mellékhatást, nemhogy megélni... 

Emellet a szonogás többi fajtája sem piskóta, viszont egszerre elég, csak erről az egyről beszélni.  

De hogyan kerülhet valaki ilyen helyzetbe? Miért jönnek létre az efajta problémák? 

Bizony ez is több sebből vérezhet, mint például, alkoholizmus a családban, gyerekkori bántalmazás áldozata, egyik szülő szorongó volt, igy a gyerek ezt a szerepmodellt követi, állandó megfelelési kényszer élete mindennapjainak alapköve volt ez a teljesitményfüggő elismerés következménye, a szülő és a gyermek szerepének felcserélődése vagy éppen a túlgondoskodás a szülő részéről. Olyan sok minden lapulhat a háttérben,melyek közül, ha 1-el is találkozunk gyermekkorban, az egész életünkre rányomja a bélyegét. 

Hogyan lehet kikászálódni ebből és teljesebb életet élni?

Én 2 módszerre esküszöm, az első lépés, ha az illető személy felismeri, hogy mi a probléma, olvas, utánanéz , változtatni akar és tesz is ennek lrdekében, a második módszer a terápia. Nem szégyen az, ha szakembertől kér valaki segitséget, hiszen akármennyire is erősek vagyunk, sajnos nem tudunk mindent magunk megoldani, még, ha a legjobb tudásunk szerint is cselekszünk. Fontos, hogy nem szabad elengedjük magunkat és sodródjunk az eseményekkel és az élettel, hanem mi kell sorsunk kovácsai legyünk, mi kell megtegyünk mindent a saját jónlétünk érdekében, mert senki más nem fog bekopogni hozzád és megmenteni. 

Minden attól függ, mennyire vagyunk ambiciózusak, kishitűség ellenesek, valamint tettrekészek a jobb életünk elérése érdekében, 

 

Létezni vagy élni akarsz? Aszerint cselekedj.

süti beállítások módosítása