Mindennapjaink során, annyi inger ér minket, hogy sokszor azt sem tudjuk mire figyeljünk, hogyan prioritizáljunk, hogyan éljük túl a mindennapokat stresszmentesen, hasznosan és boldogan. Hogy alakitsuk úgy az életünket, hogy annak aktiv szereplői legyünk és ne csak az elszenvedői.

Igen ám ... ez nehéz ügy, főleg, ha az ember folyamatosan szorong és fél.

Lássuk mit jelent az, ha valaki szorongó és félős?

A szorongás és a félelem lényegében nem más, mint egy felfogott fenyegetésre adott, teljesen természetes reakció; a kettő mégsem mondhatni hasonlónak, mivel a szorongást valamiféle homályos (tehát nem konkrét) vagy rosszul felfogott fenyegetés váltja ki, a félelem pedig olyan "jelenség", melynek igenis konkrét alapja van.

Pontosan tudom mitől félek, de nem tudom miért szorongok!

Mind a szorongás, mind a félelem kellemetlen lelki tüneteket produkál, melyek mellett nem lehet csak úgy elsiklani, hisz beássák  magukat az ember életébe.

Aki szorong és fél, gyámoltalannak érzi magát, önbizalomhiányos, ismétlődően rossz gondolatok kavarognak a fejében, valamint állandó pesszimizmus és balsejtelen jellemző rá, melyből nehéz a kifelé vezető út. Nézhetjük ezt úgy is, mint egy szerencsejátékot, melynek, ha a rabja vagy, nem tudsz olyan könnyen kiszállni, mint azt mások gondolnák. Hiszen a tét nagy, te pedig nem vagy még elég erős és motivált ahhoz, hogy elhatározd, hogy sutba dobsz mindent és homlokegyenest ellenkezőképpen fogsz élni, gondolkodni, mint eddig.  

Mivel a szorongás alattomos, több fajtája is támadhat, mégis a leggyakoribb az általános szorongászavar, melyben szenvedő, legalább 6 hónapja,  irreális vagy eltúlzott szorongásérzést mutat, 2 vagy több életszituáció miatt, melyek meg sem történtek, Például: mi lesz, ha eltöröm a lábam, amint munkába sietek, vagy, ha kirug a főnököm nem találok más munkát -> akkor éhenhalok és földi létem már csak emlék lesz. Pörögnek az események a szonogó fejében, egyik a másik után, nagytöbbségben alaptalan aggodalmak, de a legrosszabb feltételezések forognak a filmen, melyet egyszerűen nem tud kitörölni.

Eme lelki megterhelésnek bizony sok mellékhatása van: remegés, izomfeszültség, fejfájások, érzékenység, nyughatatlanság, fáradlkonyság, émelygés, hasmenés, hőhullámok, didergés, gyakori vizeletürités, szédülékenység túlzott ijedősség, izgatottságérzés kvázi gyomorideg, koncentrálási problémák, alvászavarok és még sorolhatnám! Elolvasni is sok a rengeteg mellékhatást, nemhogy megélni... 

Emellet a szonogás többi fajtája sem piskóta, viszont egszerre elég, csak erről az egyről beszélni.  

De hogyan kerülhet valaki ilyen helyzetbe? Miért jönnek létre az efajta problémák? 

Bizony ez is több sebből vérezhet, mint például, alkoholizmus a családban, gyerekkori bántalmazás áldozata, egyik szülő szorongó volt, igy a gyerek ezt a szerepmodellt követi, állandó megfelelési kényszer élete mindennapjainak alapköve volt ez a teljesitményfüggő elismerés következménye, a szülő és a gyermek szerepének felcserélődése vagy éppen a túlgondoskodás a szülő részéről. Olyan sok minden lapulhat a háttérben,melyek közül, ha 1-el is találkozunk gyermekkorban, az egész életünkre rányomja a bélyegét. 

Hogyan lehet kikászálódni ebből és teljesebb életet élni?

Én 2 módszerre esküszöm, az első lépés, ha az illető személy felismeri, hogy mi a probléma, olvas, utánanéz , változtatni akar és tesz is ennek lrdekében, a második módszer a terápia. Nem szégyen az, ha szakembertől kér valaki segitséget, hiszen akármennyire is erősek vagyunk, sajnos nem tudunk mindent magunk megoldani, még, ha a legjobb tudásunk szerint is cselekszünk. Fontos, hogy nem szabad elengedjük magunkat és sodródjunk az eseményekkel és az élettel, hanem mi kell sorsunk kovácsai legyünk, mi kell megtegyünk mindent a saját jónlétünk érdekében, mert senki más nem fog bekopogni hozzád és megmenteni. 

Minden attól függ, mennyire vagyunk ambiciózusak, kishitűség ellenesek, valamint tettrekészek a jobb életünk elérése érdekében, 

Létezni vagy élni akarsz? Aszerint cselekedj.